„Azon a napon férjednek fogsz hívni - így szól az ÚR -, és nem hívsz többé Baálnak. Kiveszem szájából a Baálok nevét, nem emlegetik többé nevüket" (Hós 2,18-19).


Ez a nap már eljött. Nem tekintjük Istent Baálnak, zsarnok úrnak és parancsolónak, mert már nem a törvény, hanem a kegyelem ideje alatt élünk. Mert Jézusra, Üdvözítőnkre, mint barátunkra gondolunk, akit szívből szeretünk, s akihez az elszakíthatatlan isteni szeretet kapcsol minket. Az Úrra, a mi Istenünkre pedig úgy tekintünk, mint szeretett férjünkre, akihez megszentelt, bensőséges, szerető kapcsolat fűz.

Egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott. Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor épp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott, észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz. Rémülten rohant a vízhez, kiabálva a fiának amilyen hangosan csak bírt.

A fogaim sajogtak. Tovább már nem halogathattam a dolgot. Nagy nehezen legyűrtem a fogorvostól való félelmemet és elhatároztam, hogy megcsináltatom őket. Igen ám, de miből? Másodéves egyetemista voltam és épp hogy fenn tudtam tartani magam részmunkaidős állásaimból. Talán a legrosszabb fogaim kikezelésére még futja a pénzemből.
Fellapoztam a telefonkönyvet és felhívtam az első gyalog megközelíthető fogorvost. Az asszisztensnő azt mondta, azonnal mehetek.

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. "Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége , mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké". Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.
1Péter 1:22-25,

A szeretet Isten megköveteli a mi a leírt versben 22.

A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyengédek, tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. A jó igyekezetben ne legyetek restek: Lélekben buzgók legyetek, mert az Úr az, akinek szolgáltok. A reménységben örvendezők, a háborúságban béketűrők, az imádkozásban állhatatosak legyetek. Róma 12:9-12

Pál tanításában a szeretetnek mindig nagy szerepe van, mert a szeretet mindent elfedez.

Tudod arra gondoltam,
mennyire fontos nekünk,
embereknek,
a szeretet.
Talán nem is csak mi,
hanem minden, és mindenki,
aki él a világban arra vágyik,
hogy szeresse valaki,
hogy ő legyen
valakinek a szemefénye,
hogy valaki őszintén,
szíve mélyéről mondja neki,
szeretlek Téged.
Erről szól az életünk,
legyen valaki,
aki minket szeret.
Éhezünk, szomjazunk,
megfagyunk, ha szeretet nem kapunk.
Olyan a szeretet, (amit kapunk),
mint a napsugár,
mint egy gyönyörűséges vadvirág,
vagy,
mint a legfinomabb kínai selyem.

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!

mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!

A szeretetet: " A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani."

 "Kerüld a zajt és a gyűlöletet, és emlékezz, milyen békesség rejlik a csöndben.

Légy mindenkivel jó viszonyban, amíg ez az elveid feladása nélkül lehetséges.

Érthetően és nyugodtan mondd el az igazadat, de hallgass meg másokat,
 még ha ostobák vagy tudatlanok is - nekik is lehet jó gondolatuk.

Kerüld a hangos és agresszív embereket, mert csak zaklatják az elmét.

Ha összehasonlítod magad másokkal, lehet, hogy büszke leszel, lehet, hogy elkeseredsz,
mert mindig voltak és mindig lesznek nálad nagyszerűbb és egyszerűbb emberek.

Egy öreg remete kunyhója előtt feküdt és azt gondolta: „Hiszen már elég régen élek ezen a világon, de hogy abban minden rendben volna, és hogy Isten útjai mindig jók és bölcsek lennének, abba sehogyan sem tudok belenyugodni.” Ezzel a gondolattal aludt el, és egy álmot látott.

Azt álmodta, hogy egy hang szólt hozzá az égből: „Kelj fel, János, és menj ki a világba, megmutatom neked Isten útjait!” Felkelt, vette a botját és kilépett az erdőbe. Nemsokára eltévedt.