Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Wass Albert:Szivárvány


Fáradt eső hullott a fákra,
fáradt eső, csöndes eső,
égig ívelt a szivárványa.
Én azt hiszem: két hegy ilyenkor
belebúsult nagyon az égbe.
És bánatukban rátaláltak
egymás tétova kezére.
Ha bánat veri omló záporával,
a szívek is úgy kapcsolódnak össze
nehány percre egy színes szivárvánnyal.

Pokol és Menny /Tanulságos mese/

"Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket...
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak.

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!


Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj!

A bűn becserkész, 
a szeretet befogad. 

a bűn bekebelez, 
a szeretet magába foglal. 

A bűn megköt, 
a szeretet megtart. 

A bűn száz annyit ígér, 
A szeretet száz annyit ad. 

A bűn elveszi az önismeretet, 
felmagasztal és magasba emel: 
csakhogy letaszíthasson. 
A szeretet helyes önismeretre tanít, 
Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör: 
Csakhogy felemelhessen. 

A bűn hájjal keneget, 
hogy megrontson. 
A szeretet kíméletlenül pöröl, 
hogy megtisztítson. 

A bűn fröcsköl, 
a szeretet szétárad. 

A bűn éget és perzsel, 
A szeretet sugároz. 
A szeretet egyszerű, 
A bűn körmönfont. 

A szeretet „egy-ügyű”, 
A bűn agyafúrt. 

A szeretet nyíltan beszél, 
A bűn körülír. 

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog, 
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész. 

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen 
megmondania az igazat, 
A szeretet kitérő választ ad, 
hogy ne kelljen hazudnia. 

A bűn kényszerít, 
A szeretet késztet. 

A bűn csábít, 
a szeretet vonz. 

A bűn érzéki, 
A szeretet érzékelő. 

A bűn forral, 
a szeretet hevít. 

A bűn űz és hajt, 
A szeretet lelkesít. 

A szeretet megkeresi a tisztátalant, 
hogy felemelje, 
A bűn „felhajtja” magának a tisztátalant, 
Hogy kihasználja és a sárba tapossa. 

A szeretet az embert látja a cédában is, 
de a bűn csak riherongy kurvának tartja. 

A szeretet megjelöl, 
A bűn megpecsétel. 

A szeretet társakra lel, 
De a bűn csak hordákba ver. 

A szeretet kiteljesít, 
A bűn kiüresít. 

A szeretet mentséget keres, 
A bűn kifogást talál. 

A bűn bekerít és magadba zár, 
A szeretet kapukat nyit és 
másokhoz vezet. 

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét, 
De a szeretet önmagát osztja szét.

Egy idősebb hívő leánytól egyszer megkérdezték, hogy tulajdonképpen mi az ő életének a titka. Mindig vidám és jókedvű volt. Nem panaszkodott soha, nem volt békétlen, elhallgatta és hordozta, ha igazságtalanság történt vele és ami különösen felhívta rá a figyelmet, alázatos és szelíd volt. Ezért kérdezték meg tőle, mi a titka, hogy mindig olyan vidám és békés.
                                       Így felelt: Különös? Nincs nekem semmi titkom, nem is értem tulajdonképpen, mit akartok.