"Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!
Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, tegyetek jót haragosaitokkal és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátok fiai, aki felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek?

A koldusnak, ki áll az utca sarkán

S kinek vállán egy élet terhe roskad

És vak szemében egy világ halála,

A koldusnak egy rongy papírt vetettél

És azt gondoltad, hogy a legtöbb jószívű vagy.

Koldus előtt én állok röstelkedve

És nem tudom, hogy mit mondjak neki,

Szeretném homlokát megsimogatni,

A derekát szelíden átölelni,

A szívemet a kalapjába tenni

És engedelmet kérni tőle szépen,

Hogy én még Látó szemmel baktatok

Az örömök útján a sír felé,

Hogy én még nem görnyedtem meg a sorstól

És úgy szeretném biztosítani,

Hogy én is, én is oly koldus vagyok

Testvére és bajtársa, szenvedő,

Mert boldogabb és szabadabb jövőt

Neki már nem merek ígérni én se,

Mert neki megváltója a halál lesz ...

A szív a legfurcsább csavargó,

Rea Vigyázzatok nagyon!

A megszokás halála neki,

De mindig kész van útra kélni,

Ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,

A tolvaj-utat kedveli,

Hiába tiltja tilalomfa,

Nem hajt veszélyre, tilalomra,

Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,

Minden lépése új talány:

Onnan szalad, hol rája várnak,

S hívatlanul oson a másnap

Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,

Ne bánjatok durván vele!

"... Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, Amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani , csak csöndben vagyunk. És vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.
A teológián a lelki gondozásra készülőknek többek között magyaráztam a nonverbális ciononiáról. Ez Tudományosan hangzik, magyarul egyszerűen ezt jelenti: szó nélküli szentséges együttlét.

"Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben"
(Jn 15,10).

Ezt a kettőt, az engedelmességet és a Jézus Krisztus szeretetében való megmaradást, nem lehet elválasztani egymástól. Csak Krisztusnak engedelmeskedő élettel bizonyíthatjuk, hogy szeretetközösségben vagyunk vele. Engedelmeskednünk kell az Úrnak, ha érezni akarjuk szeretete melegét. Ha bűnben élünk, nem élhetünk szeretetben. Istennek tetsző szent élet híjával nem lehetünk kedvesek az Úrnak.

Egy kisfiú újságot árult a sarkon, az emberek közül néhányan bent, páran kint voltak a hidegben. A kisfiú annyira fázott, hogy meg sem próbált több újságot eladni.

Odament egy rendőrhöz és megkérdezte:

A lány végre rászánta magát, és elindult. Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik, de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott, vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt. 
S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.

Hagyd abba! Add fel, számodra már nincs esély!

Ezt hallom sokszor. Itt nyerni nincs remény.

Ha elborít a csüggedés, lehorgasztom fejem.

Felidézem, amit láttam egy régi versenyen.

Az emlék reményt sugall, amint eszembe jut.

Újjá születni érzem a régi kisfiút.

Sok kis legény, kis férfiak a futó versenyen.

Nagy az izgalom a félelem. Még jól emlékezem.

A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelemben hitt.

Holtversenybe lenni tán, vagy lenni második?

A pálya szélén ott feszít, sok szurkoló apa.

Személy szerint bízom benne, hogy a feltétel nélküli pozitív elfogadás járványszerűen el fog terjedni előbb-utóbb az emberi faj egyedei között...

Ebben a kaotikus és magányos emberekre kárhoztatott világban, ki vagyunk éhezve mások feltétel nélküli pozitív elfogadására Ez a magatartásforma kezdetben az orvos-beteg viszonylatban ütötte fel fejét, aztán később elterjedt az intim emberi kapcsolatokban is. Személy szerint bízom benne, hogy a feltétel nélküli elfogadás járványszerűen el fog terjedni előbb-utóbb az emberi faj egyedei között...

Isten emberré lett, mert szeret minket

Míg a teremtés és az ember lénye nagy bizonyság Isten szeretetéről, a legnagyobb bizonyság az, hogy elküldte hozzánk a fiát, Jézust. Annyira közel jött hozzánk, hogy megmutassa az életén és a halálán keresztül, mennyire szeret és meg akar menteni minket. Nagy kegyelmét szemléltette azáltal, hogy megadta a megbocsátás és a bűneinktől való szabadulás lehetőségét.

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.