Kegyetlen hideg volt, hullott a hó, és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg sem találta a szegény kislány.

Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel sielni ment a hegyekbe. és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Előszőr az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára
Az eset reménytelennek tűnt.

Egy szántó-vető házaspár
gyermekeként látta meg a napvilágot.
Nem voltak játszótársai,
mert környezetükben csupa gazdagok éltek,
akik nem engedték a szegény gyermek
közelébe csemetéjüket.
A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét.
Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült.
Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta.
Kukoricababáját hercegnőnek nevezte.

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fía megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében, és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét.

Szigu egy hatéves kínai kislány volt. Kedvessége és jó szíve miatt szülei Szigunak, azaz "Kis Szeretet"-nek nevezték Szigu minden nap elment a templomba, ahol a missziós atya az elsőáldozásra készülőket tanította. Ezek már mind nagy, 9-10 éves fiúk és lányok voltak.
A kis Szigu beűlt az utolsó padba , és szájtátva hallgatta a pap bácsi szavait.
- Gyerekek - mondta a missziós atya, - abban a kis aranyozott házikóban ott az oltáron a Jézuska lakik. Ő ott mindig rátok gondol, és nagyon szeret titeket.

  SZERETLEK  ISTENEM

SZeretlek Istenem

Szeretlek Mindenem, mert csakis

Te vagy  nekem a  Szeretet Istenem

Hangzik fel sokszor számtalanszor

elmondja ajkam, ha TE  akarod,

de ha én, azt már nem tudom

elmondani így még!

Szeretlek Istenem, Óh Te Nagy Szeretet

ezzel kelek, fekszem s-ez éltet

- ha hallhatom e- szavakat.

Százszor és ezerszer míndig és

míndig ez a legnagyobb szó

s ez a legcsodálatosabb,

s ez az alázat is egyben.

mert aki ezt megtanulta ÁLTALAD,

az már maga is szeretetté változott

Szél terézia

Szeretet nélkül,nem lehet ...!